2007-2009

Comenius Project

Get-in Europe by cycling

2008. május 19-én, hétfőn 9. 40-kor 5 magyar fiatal útnak indult Budapestről (Ferihegyi repülőtér). 2 óra 20 perc múlva már a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren találtuk magunkat. A csomagkiadónál nagy nehézségek árán átvettük az 5 kg-ot meghaladó, de 100 kg-on alul maradt bőröndjeinket. Az 5 fiatal (Csizmadia Csilla, Edvi Borbála, Győrfi Emil, Unger Melinda és Zalabányi Diána) elindult a leggyorsabb vonathoz, melynek a párizsi repülőtéren is volt állomása, a TGV-hez. A helyes utat nehéz volt megtalálni, de végül sikerült és a mozgójárda elrepített minket az állomásra, és egy órával később kezdődhetett is utunk Lille-be. Lille-ben a fogadóbizottság MR Soleri és MR Sans volt, a két francia tanár. Jeromes (MR Soleri) angol, Christophe (MR Sans) pedig testnevelés tanár. Megkaptuk a Comeniusos névjegykártyáinkat és az állomásról elsétáltunk tanáraink hoteléhez. Amikor ők becsekkoltak, mi továbbindultunk Bereczky Réka nénivel, Ivony Ági nénivel és a két francia tanárral Hellemmesbe metróval. A metróval való utazás nagyon élvezetes volt számunkra, mert automatikus volt, vagyis nem vezette senki. Ez is vetekedett mind kinézetével, mind gyorsaságával, a magyar metrókkal. Hellemmesben a Collège Saint-Exupéry-ben vártak minket a családok, akiknél laktunk. Aznap mindenki hazament a családjával és megajándékoztuk őket Hungaricumokkal.

Kedden 8. 00-kor találkoztunk a többiekkel az iskolában. 9-11-ig Lilleben két csoportra bomlottunk és idegenvezetőkkel megnéztük a város egy részét. Az egyik csoport „rongyosra” járta a lábát, míg a másik csoport metróból ki, metróból beszállt. Utána visszamentünk az iskolába, természetesen metróval. Az iskola étkezdéje nagyon szép volt. Itt ízletes ételeket fogyaszthattunk, többfajta és féle étel közül választhattunk. Az sem utolsó, hogy nekik 2 szakácsuk van. Teli hassal rögtön munkába kellett állnunk, a Power Point bemutatóinkat néztük meg, természetesen a magyarok, törökök, lengyelek és franciák bemutatóit. Egy jó pont volt, hogy míg a többi iskolában a tanárok készítették a bemutatót, addig a Remetekertváros diákjai egyedül készítették! Az iskola után a városházán köszöntött minket a polgármester. Kaptunk Hellemmeses táskát és egy rádiót, illetve megnéztünk egy rövid videót, melyet a francia iskola állított össze a Comeniusról. Végezetül voltak üdítők és egy kis ropogtatni való, mely pár perc alatt már nem is létezett.

Szerdán, amíg a tanárok a 2. évről tárgyaltak, addig mi, tanulók a partnereink óráit néztük meg. Ezek után ebédeltünk a cantinban és buszos kirándulásra indultunk. Kimentünk az Atlanti-óceánhoz Dunkerque-be és a Flamand régióba. A Flamand régióban egy étterem két helyiségében flamand játékokkal játszhattunk és vacsoráztunk. A vacsora marhahús volt sült krumplival, desszertnek almatorta. 9. 30-ra elméletileg már vissza is értünk Hellemmesbe.

Csütörtökön, a meglepetésnapon Párizsba mentünk. Természetesen már minden gyerek tudta, ha nem is az itthoniaktól, hanem a francia gyerekektől és a tanárok rejtett „humorán” rá lehetett jönni. Párizsban nagyon sok főbb nevezetességet megnéztünk, sorrendben szeretném megemlíteni: L’arc De Triomphe, (Diadalív), Le Palais De L’elysee (ahol a miniszterelnök lakik), Obelisque De Louxor, Louvre, Notre Dame, Pantheon, Hotel Des Invalides, Eiffel torony. Ez a nap borzalmasan kimerítő volt lábainknak, így a buszon jólesett volna egy kis pihenés, de nem. A franciák úgy látszik nem olyan fáradékonyak, mint mi, hisz MR Sans gitározott, a gyerekek énekeltek. Nagyon aranyosak voltak, de azért jól esett volna egy kis pihenés.

Pénteken megnéztük a magyar kultúráról a prezentációt és megint ebédeltünk. Utána a lengyelek hazautaztak, volt egy nehéz búcsúzkodás. Már éreztük a vesztünket, hogy mi lesz szombaton. Mindenki sírt, nagyon nehéz volt az elválás. De ez a nap elég könnyű volt, mert a francia gyerekek tanultak az iskolában, mi pedig vásárolhattunk 5 órán keresztül. Ahogy a vásárló körút megtörtént, visszamentünk az iskolába és hazamentünk a partnereinkkel.

Szombat, az a nehézségekkel átszőtt szombat… Reggel mindenki összepakolta a cókmókját és 11. 30-kor a vasútállomáson találkoztunk a francia gyerekekkel meg úgy összességében mindenkivel. Nehéz volt a búcsúzás, mindenki bőgött és fényképeket készített. Amikor felszálltunk a TGV-re el nem lehet mondani mennyire sírtunk, nem bírtuk abbahagyni. Mi ültünk a vonaton, ők pedig kintről integettek, sőt Marie testvére, Pierre még szaladt is a vonattal. Az egy órás út vége felé megnyugodtunk, és már csak nevettünk az egészen, hogy milyen szép hét volt. Elméletileg a párizsi repülőtérnek a végállomásnak kellett volna lennie, de nem az volt. Szerencsére a tanárok és Emil észrevette, úgyhogy mindenki felpattant és minél hamarabb próbáltunk leszállni. A TGV-től Réka néniék elkísértek minket a 2B terminálra. Becsekkolni csak olyan 5 óra fele tudtunk, addig türelmesen ültünk és ültünk. 18. 50-kor már a repülőgépen voltunk, bár egy kicsit késve indult, de így hamarabb érkeztünk meg 8 perccel Ferihegyre, 20. 52-kor.

Ez lenne a mi kis francia vakációnk a Comenius project által. Minden naphoz hozzá írhattam volna, de inkább itt teszem meg: minden nap csodálatos volt és minden nap fáradtak voltunk. Nomeg! Minden nap francia és magyar szavakat tanultunk, értelemszerűen a franciák magyart, a magyarok franciát.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Legeza Réka tanárnőnek, aki megírta a Comenius pályázatot, és ezzel lehetővé tette, hogy eljuthassunk a francia partnerintézménybe, és Bereczky Réka tanárnőnek, aki megszervezte az egész utat, és elkísért bennünket eme felejthetetlen utazásra.

Budapest,2008.május26.

Edvi Borbála 8.a

Nemzetközi projekt képek tükrében